Alkotmányos változásaink, alkotmányos kultúránk - MAE Kerekasztal 2026.07.08. ELTE ÁJK

Bevezetés

2026. július 8-án került megrendezésre a Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete által szervezett kerekasztal-beszélgetés, amely az aktuális alkotmányos változásokkal és az alkotmányozás egyes elméleti, valamint gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Az eseménynek az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara adott otthont.

A rendezvényt Smuk Péter, a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének elnöke nyitotta meg köszöntőjével, amelyben hangsúlyozta az alkotmányos változásokról folytatott szakmai párbeszéd jelentőségét és időszerűségét.

Az első panelbeszélgetés résztvevői Sonnevend Pál (ELTE ÁJK), Bitskey Botond (a XII. kerület jegyzője, az Alkotmánybíróság korábbi főtitkára), Halász Iván (NKE) és Fröhlich Johanna (PPKE JÁK, a MAE ügyvezető elnöke) voltak. A beszélgetést Kurunczi Gábor (PPKE JÁK), a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének titkára moderálta. A résztvevők egyebek mellett a magyar alkotmányozás korábbi tendenciáit, a nemzetközi alkotmányozási gyakorlat egyes példáit, az alkotmányozás határait, valamint a társadalmi egyeztetés szerepét és jelentőségét vitatták meg.

A rendezvény második részében a hallgatóság is aktívan bekapcsolódhatott a szakmai diskurzusba: kérdéseikkel, észrevételeikkel és saját megállapításaikkal gazdagították a beszélgetést. Az alábbiakban a kerekasztal során felmerült főbb témák és álláspontok kerülnek részletesebb bemutatásra.

I. Az alkotmányos változások értelmezése korábbi magyar alkotmányozás kontextusában

A beszélgetés első témája arra a kérdésre kereste a választ, hogy az 1989–1990-es rendszerváltás, valamint a 2010–2011-es Alaptörvény elfogadásának fényében miként értékelhetők a jelenlegi alkotmányos változások. A panel résztvevői történeti és alkotmányelméleti szempontból vizsgálták, hogy kirajzolódik-e valamiféle alkotmányozási tendencia, vagy a jelenlegi folyamatok alapvetően eltérnek a korábbi alkotmányozási időszakoktól.

Sonnevend Pál hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzet több ponton is emlékeztethet az 1989-es időszakra, amikor a társadalomban erőteljes várakozás övezte az alkotmányos változásokat. Álláspontja szerint ugyanakkor az egyoldalú alkotmányozás veszélye továbbra is fennáll, ezért különösen fontos az alkotmányozási folyamat körültekintő lefolytatása. Ennek kapcsán a kétlépcsős alkotmányozási megközelítést olyan megoldásként értékelte, amely megfelelő garanciákat biztosíthat a folyamat legitimációjához.

Bitskey Botond arra hívta fel a figyelmet, hogy az alkotmányozás történetének értékelése során nem hagyható figyelmen kívül az 1995 és 1998 közötti – végül eredménytelenül zárult – alkotmányozási folyamat sem. Kiemelte, hogy bár a korabeli és a jelenlegi helyzet között felfedezhetők bizonyos hasonlóságok, a két időszak nem tekinthető közvetlenül összehasonlíthatónak. Míg 1989-ben egy diktatórikus rendszerből demokratikus berendezkedésbe történő átmenet zajlott, addig napjainkban ugyanazon alkotmányos rendszer keretein belül merülnek fel változtatási igények.

Halász Iván szintén az egyoldalú alkotmányozó többségből fakadó kockázatokra hívta fel a figyelmet, és hozzátette, hogy ebből a szempontból sokban hasonlít a helyzet a 2011-es alkotmányozásra is. Véleménye szerint egy ilyen helyzetben kiemelt jelentősége van a politikai önkorlátozásnak, valamint annak, hogy az alkotmányozási folyamat valóban a társadalom által legfontosabbnak tartott kérdésekre reagáljon.

Fröhlich Johanna nemzetközi példákon keresztül mutatta be az alkotmányozás lehetséges veszélyeit, külön kitérve Ecuador és Chile tapasztalataira. Előadásában hangsúlyozta, hogy az alkotmányozás megítélésekor nem beszélhetünk jó vagy rossz hatalomról, az egyetlen következetes mérce a jogállamiság elvének érvényesítése lehet.

A panel összességében arra mutatott rá, hogy a jelenlegi alkotmányos változások értékelése nem választható el sem a korábbi magyar alkotmányfejlődéstől , sem a nemzetközi tapasztalatoktól, azonban alkotmányozó tendenciáról nem beszélhetünk. A résztvevők eltérő hangsúlyokkal közelítették meg a kérdést, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy az alkotmányozás legitimációja, a megfelelő garanciák biztosítása és a jogállamiság követelményei meghatározó szempontok kell, hogy legyenek minden alkotmányozási folyamat során.

II. Az alkotmányozás határai és korlátai

A kerekasztal második témája azt vizsgálta, hogy egy rendszerváltó alkotmányozás esetében meghatározhatók-e olyan jogi vagy politikai korlátok, amelyek kijelölik az alkotmányozó hatalom mozgásterét, illetve hogy a korábbi magyar alkotmányozási folyamatok szolgálnak-e e tekintetben tanulságokkal. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzet több szempontból is sajátos, hiszen olyan alkotmányos helyreállítás lehetőségéről folyik a diskurzus, amelyhez hasonlóra korábban nem került sor.

A beszélgetés során elhangzott, hogy az alkotmányozásnak olyan keretet kell biztosítania, amely hosszú távon képes meghatározni a politikai közösség működésének alapvető szabályait. Ennek kapcsán Sonnevend Pál javasolt különbséget tenni „puha” és „kemény” jogi korlátok között. A puha korlátokat elsősorban az alkotmányos hagyományok, precedensek, a korábbi alkotmányozási gyakorlat és az alkotmányos kultúra jelentik, amelyek ugyan jogilag nem kikényszeríthetők, mégis meghatározó szerepet töltenek be a legitim alkotmányozásban. Ezzel szemben a kemény korlátok közé sorolhatók azok a jogi és nemzetközi kötelezettségek, amelyek különösen az európai alkotmányos standardokból fakadnak. A résztvevők rámutattak arra is, hogy egy alkotmány belső jogi értelemben lehet ugyan érvényes, azonban nemzetközi jogi szempontból mégis kifogásolható, amennyiben nem felel meg a közösen kialakított európai jogállamisági követelményeknek.

A vita során hangsúlyosan megjelent az az álláspont is, hogy az alkotmányozás nem pusztán jogalkotási folyamat, hanem egyszerre jogi, politikai, erkölcsi és morális aktus, amelynek során a döntéshozóknak kiemelt önkorlátozást kell tanúsítaniuk. Elhangzott továbbá, hogy jogállami keretek között nem létezhet korlátozhatatlan hatalom, így egy esetleges alkotmányozás elsődleges célja a jogállami demokrácia helyreállítása kell, hogy legyen.

Összességében a panel arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányozó hatalom mozgástere ugyan rendkívül széles, azonban legitim gyakorlása elképzelhetetlen a jogállamiság, az alkotmányos hagyományok és a nemzetközi kötelezettségek figyelembevétele nélkül.

III. Az egyes alkotmánymódosítások alkotmányjogi megítélése

A beszélgetés harmadik témája a konkrét alkotmánymódosítási javaslatok általános szintű értékelésére irányult, különös figyelemmel a köztársasági elnök megbízatásának megszüntetésére, az Alkotmánybíróság tagjaira vonatkozó szabályok változásaira, valamint a miniszterelnöki és országgyűlési képviselői mandátumot érintő rendelkezésekre.

A résztvevők hangsúlyozták, hogy a jelenlegi alkotmányozási folyamat helyreállító jellegű, amely egy olyan elem, amely hiányzott a korábbi alkotmányozások alkalmával. Ennek a fogalmi és gyakorlati jellemzőit, korlátait és módszereit most kell megalkotni és felépíteni. A 16. alkotmánymódosítással kapcsolatban alapvetően nem fogalmaztak meg jelentősebb aggályokat, nemzetközi példákon keresztül vizsgálták a módosítást, ugyanakkor a 17. módosítási javaslat kapcsán Halász Iván arra hívta fel a figyelmet, hogy annak pontos alkotmányos koncepciója még nem teljesen egyértelmű. Álláspontja szerint a javaslat megítélése során különösen fontos a gyakorlati jogalkalmazás tapasztalatainak figyelembevétele.

Az Alkotmánybíróságot érintő változtatások kapcsán elhangzott, hogy a 70 éves felső korhatár visszaállítása elsősorban helyreállító jellegű szabályként értelmezhető. A résztvevők rámutattak arra, hogy ez önmagában nem eredményezné a testület működésének ellehetetlenülését, hiszen a rendelkezés kizárólag az Alkotmánybíróság tagjainak egy részét érintené, illetve szigorúan objektív alapon álló kritériumhoz kötve történne.

A miniszterelnöki és országgyűlési képviselői mandátumot érintő szabályok kapcsán külön alkotmányjogi kérdésként merült fel a képviselői mandátum 12 éves korlátozásának lehetősége. A résztvevők ezzel összefüggésben arra hívták fel a figyelmet, hogy egy ilyen szabályozás nemzetközi jogi szempontból a passzív választójog korlátozásának kérdését is felveti.

Felmerült, hogy a helyreállító alkotmányozás keretein belül meddig lehetséges kivételeket és rendhagyó megoldásokat alkalmazni. A résztvevők hangsúlyozták, hogy ezek alkalmazása során azonban alapvető követelmény az alkotmányos intézmények egyensúlyának, a bírói függetlenségnek és a jogállamiság garanciáinak megőrzése.

IV. A társadalmi egyeztetés szerepe az alkotmányozásban

A kerekasztal záró kérdése a társadalmi egyeztetés alkotmányozásban betöltött szerepére irányult. A résztvevők azt vizsgálták, hogy milyen mértékben és milyen formában indokolt a választópolgárok közvetlen bevonása az új alkotmány előkészítésébe, valamint milyen előnyökkel és nehézségekkel járhat egy szélesebb társadalmi részvételen alapuló alkotmányozási folyamat.

A beszélgetés során Halász Iván felvázolta egy háromlépcsős alkotmányozási modell lehetőségét, amelyben a társadalmi egyeztetés már a folyamat első szakaszában megjelenne. A résztvevők ugyanakkor rámutattak arra, hogy az alkotmányozás önmagában is összetett és hosszadalmas folyamat, amelynek előkészítése során a választópolgárok folyamatos bevonása jelentősen lassíthatná a döntéshozatalt. Emellett az is elhangzott, hogy az irányított kérdéseken alapuló konzultációk csak korlátozottan képesek visszatükrözni a társadalom tényleges álláspontját, ezért azok eredményeit megfelelő körültekintéssel szükséges értékelni.

A nemzetközi alkotmányozási gyakorlat példái szintén azt mutatják, hogy a társadalom aktív bevonása számos gyakorlati nehézségbe ütközik, és nem minden esetben vezet eredményes alkotmányozási folyamathoz. Kiemelték továbbá, hogy ilyen eljárások során nem garantálható, hogy a közéleti vita valóban az alkotmányozás szempontjából legfontosabb államszervezeti és alkotmányjogi kérdésekre összpontosul.

A panel résztvevői összességében egyetértettek abban, hogy a társadalmi egyeztetés a demokratikus legitimáció fontos eszköze lehet, ugyanakkor annak formáját és mélységét úgy szükséges kialakítani, hogy az egyszerre biztosítsa a szakmai megalapozottságot és a társadalmi részvétel érdemi lehetőségét.

A moderált panelbeszélgetés lezárását követően a hallgatóság is bekapcsolódott a szakmai diskurzusba. A jelenlévők kérdései és észrevételei több ponton kapcsolódtak az addig elhangzott témákhoz, tovább árnyalva az alkotmányozás legitimációjával, intézményi garanciáival és gyakorlati megvalósításával kapcsolatos felvetéseket.

V. Zárszó

A moderált beszélgetést követő közönségkérdések és hozzászólások tovább árnyalták az elhangzott álláspontokat, valamint olyan új szempontokat is felvetettek, amelyek a beszélgetés során még nem kerültek részletesen megvitatásra. A szakmai diskurzus jól érzékeltette, hogy az alkotmányozás kérdései nem kizárólag jogi, hanem egyúttal társadalmi jelentőséggel is bírnak, ezért különösen fontos, hogy ezekről széles körű, tudományos igényű párbeszéd alakuljon ki.

A rendezvény végén Smuk Péter zárszavában hangsúlyozta, hogy a kerekasztal egy hosszabb szakmai párbeszéd első állomását jelenti. Kiemelte, hogy a Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete a jövőben is figyelemmel kívánja kísérni az alkotmányozási folyamat alakulását, és további fórumokat kíván biztosítani annak szakmai elemzésére és megvitatására. Az esemény így nem csupán az aktuális alkotmányos kérdések áttekintésére adott lehetőséget, hanem megalapozta egy olyan folyamatos szakmai diskurzus kereteit is, amely a jövőbeni alkotmányos fejlemények értékelésében egyaránt fontos szerepet tölthet be.

Készítette: Baski Bernadett